Történeti áttekintés

Hétköznapi életünk során, jártunkban – keltünkben rengeteg szemüveget viselő emberrel találkozunk. Szemüveghez ma már egyszerűen és viszonylag gyorsan hozzá lehet jutni, akinek szüksége van rá. Márpedig a statisztikai adatok szerint minden második – harmadik ember szemüveget visel.

Mégis hogyan alakult ki az optika tudománya és hogyan született meg a ma ismert szemüveg?

A szemüveg ma ismert formájához nagyon hosszú út vezetett. Történeti kalandozásunkhoz vissza kell utaznunk az időben több, mint ezer évet.

Először is az üveg feltalálására volt szükség, melyet a természet által az emberiség már kb. 6000 éve ismer. Az első üvegeket, melyek vulkanikus eredetűek, minthogy a vulkánok tüzében keletkeztek, obszidiánoknak nevezzük. Később aztán az egyiptomiaknak tulajdonítják az üveg, mint használati tárgy feltalálását (kb. 4000 éve).

Legnagyobb előrelépés azonban az arab világban történt, amely a korai középkor kulturális és tudományos központja volt, Bagdad székhellyel. E város mágnesként vonzotta a tudósokat, hiszen az iszlám világában a tudósok nem láttak leküzdhetetlen ellentmondást a hitük és a természet világát kormányzó törvények között. Ők befogadták és tovább fejlesztették az ókori tudósok tanait, melyet Európában ekkor istentelennek bélyegeztek. Számos tudomány közül a legnagyobb fejlődésen az orvostudomány esett át ebben az időszakban. Ezen belül is az arab tudósokat nagyon érdekelték a fény, a lencsék és az emberi szem fiziológiája. Így talán nem meglepő, hogy az optika atyjának egy arab tudóst, Ibn Alhazent tartják. Lencsékkel folytatott kísérletei vezettek oda, hogy feltalálta a camera obscurát és Ő írta az első tanulmányt, amelyben megkísérelte leírni, hogyan lát a szem. 1000 évvel azelőtt, hogy a nyugati orvosok egyáltalán kezelni merték volna a szembetegségeket, az arab orvosok már műtéti úton, egy üreges tű segítségével távolították el a szürkehályogot.

Anglia

Angliában, néhány évszázaddal később, Roger Bacon (1214 – 1294) ferences szerzetes feltalálta a nagyítólencsét. „Opus Majus” művében olyan érdekes megfigyeléséről is beszámol, mely szerint, ha a szem elé helyezünk egy nagyító lencsét, akkor a gyenge szem a kisbetűket is megfelelő nagyságban látja. Többek között ez a felfedezés inspirálta a szemüveg megszületését.

Ennek ellenére az első szemüvegek nem Angliában, hanem Itáliában, Velencében készültek az 1200-as évek végén, ahová eljutottak Bacon tanai is.

Az első szemüvegkeretek csontokból, fából, bőrből majd fémből készültek, a lencsék pedig kvarckristályból.

Magyarországra, feltehetőleg Mátyás király udvarába került először szemüveg az Itáliából érkezett tudósok által. A 15. század végére már általánosan használt tárgy lett a szemüveg azonban ma ismert megjelenéséig még így is hosszú utat tett meg.

Az első kétlencsés, szegecselt szemüveg, több száz évig volt forgalomban, habár eredeti darabot nem igazán találtak belőle, jobbára festményekről ismerjük. A két lencse kör alakú kerete egy hosszúkás fogóval rendelkezett. A szemüveg fogóját, mellyel a kezükben tartották, sokszor díszítették, hogy minél tetszetősebb legyen.

A 15. században ugyanakkor már megjelentek a hajlított nyergű szemüvegek is, mely már bizonyos fokig igazodott az orr formájához, így lehetővé vált, hogy az az orrnyergen maradjon. E típus viselése mindenképpen kényelmesebb volt, hiszen a kéz szabadon maradt.

A francia forradalom után jött az olvasószemüveg virágkora, amikor is a szemüvegek divatossá váltak és ennek megfelelően igyekeztek is azt minél modernebbé tenni a kornak megfelelően. Kész iparművészeti alkotások születtek ebben az időben, nem volt ritka a drágaköves díszítés és az elefántcsont berakás sem. Ma ezek a ritka darabok különösen keresettek a műgyűjtők körében.

Sokan ismerik a monoklit is, mint korai szemüveg típust, története azonban kevésbé ismert. Keletkezése 1720 körülre tehető és a német Baron Philip Von Stosch nevéhez fűződik. Kezdetben nem volt túl népszerű, egészen a 19. század végéig. Ekkor azonban egyre többen kezdték használni, a 20. század első felében aztán aranykorát élte meg, 1935-ig. Leginkább az arisztokraták használták, egyfajta státusz szimbólumként, férfiak és nők ugyanúgy.

A szemüveg ma ismert formájának megalkotója végül egy párizsi optikus, „Monsieur Thomin” volt 1746-ban. Az általa megalkotott szemüveg már középrésszel és szárral rendelkezett, ahogyan ma is ismerjük a szemüveget. Az évek során egyre kifinomultabbá vált a szemüveg formája és díszítése, ma pedig már nem csak látásjavító eszközként használják, hanem divatos cikké vált, mely öltözteti is a viselőjét és hozzájárul a stílusos, egyedi megjelenéshez.